A Férfiak ma is szeretik meghódítani a Nőt. Mindezt legvonzóbb arcuk és legsármosabb férfitulajdonságaik kidomborításával teszik, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdenek, míg jutalmul elnyerik a figyelmét. Sok nő vélekedik ma erről egészen eltérő módon, mivel a mai férfi egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, hősies, lovagias, küzdő férfiszerepet. Pedig még mindig szükségük van a hódítás eufóriájára, hogy eljátszhatják hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szüksége, hogy meghódítva érezhessék magukat.
A nő legyen olyan, akit meg lehet hódítani, a férfiak nagy része vallja ezt, mégis a nő egyre magabiztosabban veszi át a kezdeményezést az ismerkedésben, amit a férfiak ugyan imponálónak és szexinek tartanak, de direkt kezdeményezésükre mégis sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget, a túlzott magabiztosságot a férfias tulajdonságok közé sorolják, és a nőkben ezt nem igazán értékelik. Ma különösen nehéz eltalálni azt a keskeny mezsgyét, amelyben a nő nem túlzottan kihívó és tolakodó, de nem is hűvös, visszafogott jégkirálynő, hogy meg sem merjék szólítani, mégis pontosan érzékelnie kell, hol van a kapaszkodás és csábítás közötti vékony határvonal. Elfogadjuk, ha egy nő kezdeményez, mégis a férfiak többsége vallja, nem sok esélyt ad ilyenkor egy hosszú távú, elkötelezett kapcsolatnak. Csupán megadják magukat, sodródnak az eseményekkel, és mivel vadászösztönüket nem korbácsolta fel senki, nem válnak érdekeltté a kapcsolat kialakításában.
Lelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, amelyben találkozásunk azonnali kapcsolódás. Amelyben nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegen tartás, és nincsenek elvárások, nincs taktikázás, csupán ösztönös és akarattalan együtt létezés van. Sajnos azonban ádáz módon locsol arcon a felismerés, hogy egyre ritkábban élhetünk át ilyen mély és őszinte spontaneitást. A negatív tapasztalatok, a széthulló induló párkapcsolatok, az embertelen, magyarázat nélküli köddé válások is ezt igazolják. A férfiakat ne szoktassuk le az erőfeszítések megtételéről. Egymás testének, csókjának, ölelésének fokozatos felfedezése mindkettőnket jobb szeretővé tesz.
Egy férfi a nő kezdeti visszafogottságát nem tragédiaként, depresszív élményként éli meg, hanem kihívásként. Engedjük a férfit udvarolni. Hagyjuk, hogy azokat a „fegyvereket” alkalmazza, amiket csak akkor használ, ha fontos csatába indul. Engedjük, hogy megtegyen minden tőle telhetőt azért, hogy „megszerezzen”, mert ez a legjobb férfitulajdonságokat fogja kihozni belőle. Engedjük az induló párkapcsolatokat végig haladni a fejlődési szakaszokon, hagyjuk, hogy szárba szökkenjenek, majd virágba boruljanak. Ma nem marad idő vágyakozni, nincs várakozás, izgalom, nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett finom, igéző, hívogató parfümillat. Pedig ez a várakozással teli periódus pontosan arra való, hogy megágyazzon a vonzalomnak, mert egy kapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell, csak így fejlődhet hosszabb távon kötelékké.
Nagyon vonzó a magabiztosság, azonban a férfiak nagy része gondolja úgy, ha a nő megtette az első lépést, akkor másra is nagyon gyorsan kapható. Közben sok nő fogalmaz úgy, hogy fogalma sincs, mit akar a férfi valójában, és milyennek látja őt, mit gondol róla dekoltázstól felfelé. A nők azonnali szexuális kezdeményezése nem hat a férfiakra pozitívan, és lehet ez nagyon igazságtalan, de az évezredes beidegződések akkor sem hagyhatók figyelmen kívül. Sok férfi automatikusan eltávolodik attól a nőtől, aki túl korán behódolt neki, még a szabad szerelem, és a laza szexkapcsolatok korában is, mert a szexi testtájakat látni kiváltság, megéri várni, megéri képzelegni, álmokat szőni, fantáziálni, és megéri a férfinak dolgozni érte.
Jelentősége van annak, hogy az ismerkedés időszakában mikor történik az első szex. A szerelem kezdeti bódult lebegésében a másik ember valódi énje rejtve marad, egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látunk. Ebben a szimbiózis szakaszban legyünk óvatosak, sok pozitív torzítás színezi szépre a másikról alkotott képet. Az oxitocin, a szerelemhormon erős kapcsot képes létrehozni, ami a hibákat, zavaró tulajdonságokat csökkenti, vagy éppen tolerálhatóvá teszi, míg az erényeket felnagyítja. Idő kell, hogy reálisan lássuk. Ha túl korán történik az első szex, akkor ez képes az esetleges problémákról teljesen elterelni a figyelmet, ami pontosan annak az esélyét csökkenti, hogy kiderüljön, összeillünk-e egyáltalán. Mert egy idő után hiába látjuk, hogy nincs dolgunk egymással, nincs közös utunk, az erős, intenzív kötődés már létrejött, képtelenek vagyunk szakítani egymással. A drámai, extrém módon elhúzódó szakítási történeteknek, a se veled, se nélküled viszonyoknak ez a legmérvadóbb okozója.
Egy szépen közeledő, fokról fokra építkező kapcsolatban igazán izgalmas az ismerkedés és a szexuális felfedező út. A nők egyre bátrabban lépnek fel kezdeményező félként. A hagyományos nemi szerepek felborulása azonban egy sor viselkedésmintát megkérdőjelez, amelyekhez a legtöbben mégis erősen ragaszkodnának.
