Minden kapcsolat a kríziseken keresztül fejlődik, gazdagodik igazán – Melyek a leggyakoribb krízispontok a házasságban?

Írta: Király Eszter
2020 május 05

Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje, ám ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, melynek a vége a teljes eltávolodás. A kapcsolatunk is egy rendszer, működéséhez befektetett szeretetenergia és kommunikáció szükséges. Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden  életszakaszunkban, életciklus-változásban és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat.

Az egyéni életünk és a párkapcsolati létünk is életciklusokra bontható. Amikor egy új életciklusba érkezünk, mindig van egy krízispont, ami változást követel a kapcsolat rendszerében, és éppen a krízispont az, ami a fejlődésünket lehetővé teszi önismeretben, szeretetadásban, a konfliktusok kezelésében. Az első kapcsolati szakaszban a szülőkről való leválás lehet krízispont, hiszen ki kell alakítunk közös életünket, szokásrendszerünket. Ez az időszak annak a fontos dolognak a felismeréséről szól, hogy az az egymás választásával, az egymás mellett meghozott döntéssel új család született, érzelmileg és anyagilag is kialakul független, felnőtt identitásunk.

Az gyermek érkezése is lehet életkrízis.

A gyerek semmiképpen nem akar elvenni tőlünk bármit is, sokkal inkább csodálatos szerepgazdagodást ad ajándékba, családdá válunk. A legnehezebb talán, hogy időben visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra lássuk egymásban a Nőt és a Férfit, a szerető társat. A nő mindennapjaiban a fokozott, ösztönös támaszigény lép első helyre, több jelenlétet, figyelmet, és több empátiát is vár el a mellette álló férfitól. Természetes, hogy mindketten megrémülnek a konfliktusok hosszú távú fennmaradása miatt, mégis nagyon fontos, hogy merjék egymás előtt felvállalni szorongásaikat.

Van úgy, hogy egyszerre többféle krízis kapcsolódik össze a pár életében, a gyermekszületés nem sokkal a házasságkötésük után történik, majd jön a kölcsönfelvétel, a költözés, a házépítés és a következő gyermek megérkezése. Kapcsolatunkban kell, hogy legyen érzelmi tartalék, ragaszkodás, erőforrás, ahhoz, hogy a vészterhes időket is kiálljuk. Minden kapcsolat a krízispontokon keresztül fejlődik, gazdagodik igazán. A krízis nem rossz, hanem éppen, hogy jó, mert ha azt akarjuk, hogy a kapcsolatunk emelkedjen, fejlődjön, és elmélyüljön, ahhoz kríziseken kell keresztülmennünk.

A párok többnyire a harmadik fejlődési szakaszban, az illúzióvesztés időszakában élnek meg krízist, melyet sokan  a „kritikus hetedik évként” is emlegetnek. Ekkor úgy érezzük, túlságosan is jól ismerjük már egymást, ami eddig tolerálható volt, most halálra idegesít, nem figyelünk, nem vagyunk jelen, alig beszélgetünk, érzéseinket, kapcsolatunkat megkérdőjelezzük: mit keresünk egymás mellett? Felemészt ez a héjanász, veszekszünk, kibékülünk, a korábban elhallgatott sérelmek, elfojtások most rendre terítékre kerülnek, és bagatellnek tűnő helyzetekben folyamatosan robbannak. Félelmetes megtapasztalni, hogy talán már soha nem fogunk egymásnak újat nyújtani. Újra előtérbe kerül az éntudat, távolodunk, gyakrabban van szükségünk térre, külön töltött időre. „Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább!” – mondta Winston Churchill. A legtöbb kapcsolat ebben a szakaszban kerül vakvágányra, a válások, szakítások ekkor történnek. Pedig ez a periódus elkerülhetetlen, pontosan arra tanít, hogy illúzióinkat jelképesen elégessük, és valódi önmagáért szeressük, aki társként mellettünk áll.

Az érzelmi válaszkészség kulcs lehet minden kapcsolati krízisben

A figyelmet, a jelenlétet, az érzelmi bevonódást jelenti, hogy érzékenyen reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, hogy hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást, hogy foglalkozzunk a problémáinkkal, mert fontos számunkra a másik jólléte. Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy igazán közel érezzük magunkat a másikhoz, hogy képesek legyünk együtt fejlődni, változni, emelkedni, és hogy átsegítsen minket a kapcsolati kríziseken.

Bármilyen krízis esetén, ha nincs válaszkészség, akkor könnyen megtámadva, magányosnak, tehetetlennek érezhetjük magunkat, csak a magunk megszokott önvédelmi reakciójával tudunk reagálni. Beindulhat egy végzetesen negatív örvény, amiből nehéz egyedül, sérülések nélkül kikerülni. Az érzelmek kifejezésre juttatása és a kölcsönös válaszkészség a megoldás, de ehhez biztonságérzet kellene. Az egymást gyilkoló, destruktív veszekedésekkel terhelt időszakban pontosan ez nincs meg, mert egyikünk sem képes túllátni a saját érzelmein, megérezni a másik fájdalmát, arra vigasztalóan, szépen, szeretettel reagálni. Nincs meg ilyenkor a kölcsönös érzelmi elérhetőség, a megközelíthetőség és megnyugtató, biztonságot adó válaszkészség. A válaszkészség tanulható, tudatossággal, érzelmi intelligencia fejlesztésével.

Az egymáshoz való ragaszkodás nem próbálkozás, kísérletezés, hanem érett elhatározásból fakadó visszavonhatatlan döntés. Súlyos krízisekből, múltban szerzett sérüléseinkből is fel tudunk állni együtt, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyiken együtt haladunk.

 

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás