Mindig a nő választ!

Írta: Király Eszter
2018 november 26

Bevonzod, vagy engeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a narcisztikust, a házast, a habituális megcsalót, a lúzert, a lehúzót, az agresszort vonzod az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön. Lábnyomokat hagynak, amiket vagy belep az idő finom kristályhomokja, vagy fantomfájdalomként örökre jelen lesznek életünkben. Mint amikor a levágott testrész sajog időnként, új fáj valaki hiánya, ez a lélek fantomfájdalma. Ez az élet rendje. Bevonzod, vagy engeded? Ha bevonzod őt, passzívan hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek veled, az áldozat szerepébe helyezed magad, engeded, hogy bárki útonálló megtaláljon, és ki-be mászkáljon a szíveden. Bevonzod őt, mert te így akarod. Befogadó leszel, fogyasztó, felhasználó, elveszed, amit nyújt, elfogadod, amit ad. Semmi nincs ingyen.

Egy nem megfelelő embernek különös tehetsége van ahhoz, hogy a számára megfelelő időben jelentkezzen, és elvegye amit akar. Messziről kiszagolja az érzelmi hajótöröttséget, a szeretetsóvárságot, a kínzó magányt, az éretlenséget, a gyengeséget, a hiányt, a megfelelési kényszert, a sablonba simulás vágyát. Engeded, hogy a nem megfelelő ember az irányítása alá vonjon? Hogy búgjon édes-mézes szavakat? Hogy keserédes, lassan ölő bájitallal teli méregpoharat tartson feléd? Kortyolod a mérgét, sőt kérsz belőle még egy pohárral, aztán még eggyel és abba sem bírod hagyni, menthetetlenül függővé válsz. Miért? Elfelejtetted, hogyan kell nemet mondani? Jogod van nemet mondani. Egy nőnek nem kell fura, érthetetlen mazochizmussal kapcaronggyá, szeretővé, áldozattá válnia, boldogtalan társas magányban vegetálnia. 

Sokat kell tanulni, tapasztalni, hibázni, összezuhanni, majd újra összerakni magad. A majdnem szerelmek, azok nem szerelmek, meg kell értened. Azok csak laza, vagy ilyen-olyan kapcsolatok, és soha nem fejlődnek, hanem megrekednek, stagnálnak. Nincs bennük elegendő kurázsi szárnyalni, ezért csak a földön vergődnek, ott szaladgálnak, mint szárny nélküli, félénk kivimadarak. A majdnem párkapcsolatokban soha nem tudjuk, hányadán állunk a másikkal, nem rakunk bele csak fél energiát, fél gőzt, egészen nem is vagyunk jelen benne. A majdnem szerelmek azok töltelék-kapcsolatok. úgy gondoljuk, kihúzzuk, kiböjtöljük az időt bennük, amíg el nem jön az igazi, nagy érzés. A majdnem szerelmekben azonban ott rekedünk, a halánték őszül, a mozdulatok lassulnak, gyengül az együttlét szívverése. Eltelik az élet. Én is megtanultam, hogy ezt nem akarom.

Sokat kell látni, még többet érezni. A legjobbat érdemled, ellenkező esetben csupán az idődet pazarolod, és az limitált. Vannak életszabályok, melyek nem elcsépelt klisék, és örök igazságok. Például, ha valaki veled akar lenni, akkor minden porcikájával azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagy, akkor minden rezdülése és megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagy, kétségek között vergődsz, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgod. Ez ilyen egyszerű. Rajtad áll, hogy közelebb engeded –e őt, a te felelősséged, ehhez nincs köze vonzásokhoz, és rezgésekhez. 

Őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért, és az elvesztegetett időért. Kár a hosszan tartó csend periódusokért is, csak az értetlenség, és a kiégés erdejébe sodornak. A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adj önmagadból. Az önbecsülésednek tiszta, átlátható határa van. Nem vagy karitatív szolgálat, online katalógusból kiválasztott kellemes társaság, kulináris élmény, vagy látogatható szépség. Nincsenek funkcióid, nem csupán szexre, főzésre, vagy kulturális eseményekre vagy programozva. Sutba kell vágni a játszmákat, kissé unalmas az állandó készenlét, görcsölés, a a kényelmetlenül fájó megfelelési kényszer. A játszmák csak a valódi, őszinte intimitás pótlékai.

A „totál be vagyok havazva” a gyávák és az érdektelenek kifogása. Ha valakinek számítasz, akkor soha nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis a napot saját épülésünk és kedvteléseink függvényében osztjuk be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ezért a „nem tudtalak visszahívni, totál be voltam havazva” hordozzon számodra lényeges, ordító üzenetet. Ebben a kapcsolatban nem vagy fontos, és semmi keresni valód benne. És még egy fontos dolog: ha tudni akarod a választ, meg kell kérdezned. Nem kell álmatlan éjszakákon át, izzadtan, kétségek között, gyilkos gondolatokkal a fejedben vergődnöd. Nem kell hűtlenség-algoritmust felállítani, mielőtt bármilyen háttér információról tudnál. Nem kellenek a rémtörténetek sem a kapcsolat lassú haláláról. Meg kell kérdezned, ha bármilyen kétséged van. Miért elérhetetlen érzelmileg? Fel kell tenned a kérdéseket nyugodtan. Különben soha nem tudod meg a választ.

Szeretsz valakit, de arcul csap a felismerés, hogy a szeretet mégsem győz le mindent, és számos ellenérv emel barikádot a közös boldogság elé. Szeretőnek lenni gyakran csupán egyoldalú karitatív tevékenység, amely során elszürkült, befásult férfiak házaséletét színezed újra. Közben fokozatosan szürkíted, és halványítod a sajátodat, és a folyamat végén hiába keresed az igazi arcod különös ismertetőjegyeit a tükörben. A szeretőség egy érzékeny, lélek-intelligens nőnek nem való, nem való a képzelt szerelemketrecben való ücsörgés, ahol egyre csak várunk, ahol sosem kapunk eleget, akkor sem, ha a test jóllakott, a lélek sajnos halálra éhezik. Minden önbecsülését vesztett nőnek vissza kellene utaznia az időben, hogy megtalálja régi önmagát. Vissza kellene lépni abba a dimenzióba, amikor még volt tartás, büszkeség, méltóság, és elvek, melyekhez tartotta magát. Ahol, ha mégis megbotlott, akkor felállt, és emelt fővel koronát igazított, igen, azok voltak a szép idők. Ma többségünknek fogalma sincs milyen egyetlennek lenni valaki számára.

Bevonzod, vagy engeded? Mindig a nő választ.

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás