Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted

Írta: Király Eszter
2020 február 03

Minden emberi kapcsolat, így a párkapcsolat is reláció, együtt létezés, együtt rezgés, ahol hatással vagyunk egymásra. Együtt vagy belezuhanunk a pogány életérzésbe, amit mi szerelemként értelmezünk, és össze-vissza zúzzuk magunkat, vagy együtt, emelkedünk fejlődünk, szerelembe emelkedünk. Finom csápjainkkal vagy lehúzzuk, vagy emeljük egymást.

Csak akkor lehetnek harmonikusak a mozdulataink, ha egységben vagyunk, ha képesek vagyunk ráhangolódni egymásra. Lehet, hogy külön-külön remek emberek vagyunk. De együtt, valahogy nem megy, rezgéseink nincsenek jó ütemben, kihozzuk egymásból a legrosszabbat. Amire persze nincs valódi mentség, hiszen a szélsőséges mértékű harag, kontrol nélküli düh, tettlegesség valóban komoly indulatkezelési terápiát igényel, és nem férhet bele, nem megengedett két egymást állítólag szerető, egymáshoz ragaszkodó ember kommunikációjában. Így történnek a Nagy Találkozások, amikor egymás közelében biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot élünk meg: otthon vagyunk. Biztosan tudjuk, hogy együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, mert a mi kettősünk építi és emeli egymást. És így történnek a nagy zuhanások is, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, és a tükörbe nézve már egyáltalán nem látjuk egykori önmagunkat. Vannak emberek, akik megbetegítenek, lehúznak, nyugtalanná, vibrálóvá tesznek, és vannak, akikkel fejlődünk, felfelé élünk, felfelé szeretünk.

Egy kapcsolatban folyamatosan fejlődünk, változunk, jelképesen úton vagyunk. A megfelelő ember onnan ismerszik meg, hogy vele többek lehetünk, és feljebb léphetünk önmagunknál. Ők azok, akik miatt nem kell várakozni, szégyenkezni, hazudni, alakoskodni, elkésni, mentegetőzni, és kifordulni önmagunkból. Akik nem hagynak kétségek között vergődni. Akik ott vannak, és gondoskodnak. Akikkel testi és lelki komfortérzetet élhetünk meg, igazi énünket csillogtathatjuk, akiknek nem esik nehezére a dicséret, és a pozitív megerősítés. Észrevétlenül terelnek a jó ösvény felé, gondolataik megerősítenek, építenek, személyiségünk együtt pozitív irányba fejlődik. Nem zuhanunk, nem zúzzuk össze magunkat, nem törünk darabokra, nem sérülünk. Ha azonban csak romboljuk egymást, ideje megérteni, hiába vagyunk két értékes ember külön-külön, együtt valahogy nem működünk.

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted” – írja Eric Fried osztrák költő. Az igazán boldog párok tényleg a legjobbat hozzák ki egymásból, és hálásak tudnak lenni a változásért, amit egymás életébe hoztak. Senki nem tökéletes, mégis vannak, akik tökéletessé válnak egymás számára. Nem azt várják egymástól, hogy a másik teljesítse be minden elvárásukat, hanem úgy próbálják közös életüket vezetni, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így valóban a legjobbat tudják kihozni egymásból. Együtt emelkednek, fejlődnek, kreatív energiáik szárnyalnak, mert biztosan tudják, eldöntötték, hogy a kettősük építi és emeli egymást. Elismerő szavakkal, támogató, építő kritikákkal, pozitív visszajelzésekkel, együtt fejlődve segítik egymást abban, hogy ez valóban az a kapcsolat legyen, melyben szeretni tudják önmagukat is. Támogatják egymást abban, hogy rátaláljanak ideális énjükre, ahelyett, hogy a képzeletükben élő idealizált társat próbálnák erővel kifaragni a másikból. Az igazán boldog párok a legjobbat hozzák ki egymásból, és hálásak tudnak lenni a változásért, amit egymás életébe hoztak.

A párkapcsolaton belül észrevétlenül formáljuk, alakítjuk egymást. A harmónia érdekében pedig tudatosan is sokat tehetünk azért, hogy együtt fejlődjünk, emelkedjünk, jobbá válunk, és egymásból is a legjobbat hozzák ki. Való igaz, olyannak szeretem őt, amilyen, de tekintettel vagyok rá, és igenis érte akarok tenni, változni, előrébb vinni a kapcsolatunkat, mert szeretem, mert a kettősünknek számomra eszmei értéke van, és bármit megadok, hogy működtessem. A valódi szeretet tényleg nem kötődik feltételekhez, és nem ismeri a „ha” és a „de” kötőszavak rendszerét. De mégsem élhetek vissza senki feltétlen szeretetével. Akkor szeretem és tisztelem a társamat, ha nem élek vissza azzal, hogy ő úgyis mindig elfogad olyannak, amilyen vagyok, és szeret engem, bármit is teszek, és bárhogyan is élem az életet.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás