Ami igazán rabul ejt, az részletekben rejlik. Végignézek a társamon. Vajon barátom lenne-e, ha csak szimplán embertársak lennénk? Szeretnék a közelében lenni? Élvezettel vitáznék vele? Nevetnék a viccein? Védelmezne? Kiállna mellettem? Lenne a bajtársam? Életünk könyve másképp íródott, fizikailag is vonzódunk egymáshoz, mégis az egyik legfontosabb titok: olyan embert válassz és olyat láss meg, aki barátként is tökéletesen funkcionál.
A tartós boldog kapcsolatok legfontosabb pillére a mély, szeretetteljes barátság. A szenvedélykapcsolatot felváltja a társszerelem, együtt létezünk, ellátjuk feladatainkat, gyerekeket nevelünk, és a saját épülésünkre ugyanúgy időt fordítunk, hiszen nem élhetünk örökké a szenvedélyszerelem idilli állapotában. A társszerelem magában foglalja a szenvedélyt és az intimitást. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és egy idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba. Szeretem őt, mert ismerem. Ismerem, és mégis szeretem.
Az igazán boldog párok úgy vélik, a társuk a legjobb barátjuk is, ez fokozza és felerősíti a romantikus érzelmeiket is, és az egész kapcsolatra pozitív hatással van. Mindezek mellett növeli a boldogságérzetüket, érzelmi biztonságukat, és csökkenti a válás, szakítás valószínűségét. A szerelmen, a testi vonzalmon és a kiteljesedett intimitáson túl a barátság segíti őket abban is, hogy jobban kommunikáljanak egymással, ami mélyebb bizalmat, biztonságosabb kötődést és elköteleződést eredményez. A barátság segíti az egymásra fordított időt, a közös bolondozást, a minőségi idő örömteli eltöltését, ami még inkább összekovácsolja szövetségüket. A barátság biztos alapként szolgálhat minden párkapcsolat fejlődéséhez. Ha a fizikai vonzalom, a szexualitás és az intimitás erre épül, akkor sokkal nehezebben inog meg a kötelék krízishelyzetekben, mert a bajban összekapaszkodunk, százszoros erőt mozgósítunk együtt. Együtt lelki és fizikai komfortérzetet élünk meg. Nincs bilincs a nyelvünkön, magabiztosan, felszabadultan kommunikálunk. Nincsenek kínos, lélekrágcsáló csendek, együtt repül az idő. A kommunikáció mindkettőnk számára élvezetes, boldogan osztjuk meg gondolatainkat egymással. Nincsenek felszínes üresjáratok, de van magányigényünk, ami azonban nem zavaró, hanem saját gondolatainkban való, privát barangolás. A külön töltött időre, távolságra, autonómiára, a Mi tudat mellett az Én tudatra ugyanúgy szükség van, hogy feltöltődve, egymástól függetlenül szerzett élményekkel érkezzünk vissza egymáshoz. Azonosak az alapvető értékekről, az életről szóló elképzeléseink. Azok a szeretetkapcsolatok a működnek a legjobban, melyek két hasonló ember szövetségéről szólnak.
Igaz barátságról mikor beszélhetünk? Amikor fájdalmunkat, legmélyebb vívódásunkat, örömünket mindenféle szépítés, ködösítés nélkül megoszthatjuk egymással. Egy igaz barátság azt jelenti, hogy őszintén, kendőzetlenül vállaljuk önmagunkat, érezzük az erőt, a szorítást az ölelésünkben, érezzük az összetartozást. Nem pózolunk, nem taktikázunk, és gondolkodunk előre, hogy mi lesz ha megmutatom valós arcomat. Mi lesz ha őszintén megmutatom a valódi érzéseimet? Ebben az érzésben nincs „szeretlek, ha” és nincs benne „mi lesz, ha”, mert egyedül az ilyen őszinte állapotból születhetnek az igazi szeretetkapcsolatok, amelyek megtartanak, segítenek egész életünk során, de működtetésük időt és energiát igényel. Ha valaki tényleg szeret, akkor ő a legnagyobb rajongód. A te boldogságod az ő boldogsága is, együtt örül veled minden sikerednek, és a karjaiba menekülhetsz, ha bánat ér. Nem fog mindig mindennel egyetérteni, de ő az, aki ott lesz, és támogat. Nem tekint versenytársnak, nem akar legyőzni, az igazát hajtogatni, minden áron dominálni. Aki igazán szeret, az veled együtt akar odaérni.
