Nem elég szeretni valakit, bátran kell szeretni

Írta: Király Eszter
2019 június 04

Ma nehéz szeretni, bár erősen akarjuk, talán túlságosan is kétségbeesetten. Mégis hideg fejjel,  tudatosan, és túl óvatosan, közelítünk a tiszta érzések felé. A modern világ fölénk kerekedik, elborít ingerekkel, és a technika olyan közel hoz, hogy alig kapunk levegőt, érzelmileg, lélekben mégis fájdalmasan elidegenedünk, távol vagyunk. Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a gyanakvás és a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, nehezen adjuk a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmek szemtől szembeni kinyilatkoztatása veszélyes és kínos manapság. A modern technológia lassan, gyöngéden, észrevehetetlenül gyilkolja emberi kapcsolatainkat.

A valós jelenlétünket felváltják az smsek, online bejelentkezések, érzelmeinket emojik  tükrözik, sőt érzelmeink kinyilatkoztatása szinte teljesen áttevődött a virtuális és közösségi térbe, ahol az ottani metakommunikáció mást sem tesz, mint leszoktat minket az érzések, az érzelmek feltárásáról, a konfliktusok szemtől szembeni kezeléséről. Emojikkal próbáljuk pótolni a személyes találkozások során azonnal át- és megélhető érzelmi reakciókat, egy táguló pupillát, egy felgyorsult légzést, remegő hangot, piruló arcot. Mindez személyes megélése, megértése és megfejtése pedig elmaradhatatlan része a másik ember megismerésének, a vonzalom és a kötődés kialakulásának. Nem érezzük szükségét, hogy lélektől lélekig valóban együtt legyünk, így is túl sok már egymásból, minden témát kiveséztünk online, nincs már miről beszélnünk.

Mérlegelünk, átgondolunk, pro és kontrázunk. Nem tudjuk már milyen őrülten, ész veszejtve, minden racionális érvet ledöntve szeretni valakit, csak azért, amilyen, és úgy, ahogy van. Nem tudjuk már, milyen a szív az ész fölött. És nem tudjuk milyen hatszáz kilométert utazni azért, hogy egyetlen órára láthassunk valakit, ezért észrevétlen leválunk egymásról, kikopunk egymás életéből. szakítunk a távolság miatt. Túl tudatosak, túlságosan okosak vagyunk a szerelemhez. Rettegünk minden észérvet hátrahagyva szerelembe esni, rettegünk őszintén kimutatni, félünk a szívtöréstől, fájdalomtól. Vigasztalhatatlanul keressük a szerelmet, aztán pánikszerűen menekülünk, ha megtaláltuk, magyarázatot sem adunk, mint a szellemek, felszívódunk, mintha sose lettünk volna. Eszünk ágában sincs sebezhetővé válni, vagy kifordítani a lelkünket, vagy a legjobbat kihozni egymásból, energiát, figyelmet áldozni a kapcsolatra, azonnal a tökéletest akarjuk. Nem hagyjuk, hogy a szeretet, és a mély emberi érzések fejlődjenek, növekedjenek, inkább elengedjük idő előtt.

„Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj.” (Márai Sándor) 

Mélyen legbelül mindannyian közelségre vágyunk. Testünk vágyik az emberi érintésre, lelkünk a biztonságra, védelemre, elfogadásra. A félelem azonban közénk áll, mert bár ragaszkodnánk vigasztalhatatlanul, hatásos lélekvédelmi rendszert, érzelmi falakat építünk magunk köré. Szeretni mégis csak meztelen lélekkel lehet, de ma nagyon félünk attól, hogy valaki meglát ebben a meztelenségünkben. Nehezen engedünk át bárkit a sebezhetőségének rétegein. Párkapcsolatokat próbálunk játszani, és úgy akarunk meghitt emberi kapcsolatokban élni, hogy nem adjunk át egészen önmagunkat. Szeretünk mások lelke mélyéig látni, megpillantani igazi arcát, lecsupaszított valóját, de félünk láttatni mindezt önmagunkban, rettegünk, hogy valódi énünk, amit fel tudunk ajánlani, nem elég. Ha tiszta, őszinte, igaz érzelmekre vágyunk mégis az egyetlen út bátran szeretni, megmutatni a fedetlen, retusálatlan, igazi arcunkat, sebezhetőségünket, és kipakolni a múltcsomagunkat. Ha szeretünk valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá váljunk, és talán ijesztő, de ez az élet, a szeretetkapcsolatok normális rendje. Bátran szeretni azt jelenti, mint meghozni a döntést, időt, figyelmet, szeretetet áldozni, és a legjobbat kihozni egymásból. Kockáztatni, hogy sérülni és sérteni fogunk, mégis vállaljuk, megadjuk és átadjuk önmagunkat.

 

Meddig tart a kapcsolatunk könyv - Király EszterMeddig tart a kapcsolatunk könyv - Király Eszter

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás