Olyan embert keress és olyat láss meg, aki mellett több lehetsz

Írta: Király Eszter
2019 január 28

Vannak emberek, akikkel megbetegítjük, lehúzzuk, nyugtalanná, vibrálóvá tesszük egymást. Társaságukban megfeledkezünk egykori önmagunkról, háttérbe szorítjuk valódi egyéniségünket, hagyunk megrajzolni, létrehozni egy teljesen újat. Egykori tudatos, örömteli életminőségünk vegetációvá zsugorodik.

Eleinte rájuk pakoljuk a problémás címkét, ridegségre, szeretetlenségre, érzelmi elhanyagoltságra való mentségként, erőt is érzünk magunkban a szelídítéséhez. Rövid idő múlva azonban riadtan ébredünk a szomorú valóságra, hogy a lélek betegsége is elérhet gyógyíthatatlan stádiumot. Megállítanánk már ezt a veszélyes körhintát, kiszállnánk ebből a mérgező kapcsolatból, mert fáj a szorítása, és megfojt a megfelelési kényszer, nem ő a megfelelő ember, nem jó szerelem ez, nem nekünk való. De a hajunknál fogva ránt vissza, és nem épülünk, nem fejlődünk, egyre csak húzzuk egymást egyre mélyebbre, egyre lejjebb, új, egymásnak hízelgő, negatív viselkedésformákat veszünk fel, már majdnem ugyanolyan rosszak lettünk ebben az alvilági, romboló szerelemben. Aztán elfogy az erő, szófogadó, simulékony rabjai leszünk a mérgező kapcsolatnak, engedjük, hadd fonódjanak ránk az indái, és lassan belesimulunk a sivár félhomályba, jó ott nekünk. Mert az is jobb, mint egyedül. Biztonságot ad, állandóságot ad, ezért eladtuk magunkat, behódoltunk egy toxikus kötődés kedvéért.

Van olyan életszakasz, amikor még nem látjuk ezt, és nem is értjük a tényt, hogy minden párkapcsolat reláció, együtt létezés, együtt rezgés, ahol hatással vagyunk egymásra. Együtt vagy belezuhanunk a pogány életérzésbe, amit mi szerelemként értelmezünk, és össze-vissza zúzzuk magunkat, vagy együtt, emelkedünk fejlődünk, szerelembe emelkedünk. Finom csápjainkkal vagy lehúzzuk, vagy emeljük egymást.

Eleinte nincs szemünk az igazsághoz, túlságosan leköt a tetszetős külső, gyönyörködünk, fürdünk az érzésben, a hormonjaink is tombolnak, nem győzünk betelni egymással. Aztán, ahogyan lekopik a máz, mint egy röntgenfelvétel, úgy válik láthatóvá a lélek, ami elrettent. A körítés tetszetős, fényes, és szabályos, ám belül üres, ízetlen és keserű. Kötődni egymáshoz veszélyes, mert hosszú távú lelki egészségromlást okoz, sőt örök hiányérzethez, tartós társas magányba sodor. Így mérgezzük egymást. Csak akkor lehet harmonikus a táncunk, ha egységben vagyunk, ha képesek vagyunk ráhangolódni egymás mozdulataira. Lehet, hogy külön-külön remek emberek vagyunk. De együtt, valahogy nem megy, rezgéseink nincsenek jó ütemben, kihozzuk egymásból a legrosszabbat, a szörnyet. Amire persze nincs valódi mentség, hiszen a szélsőséges mértékű harag, kontrol nélküli düh, tettlegesség valóban komoly indulatkezelési terápiát igényel, és nem férhet bele, nem megengedett két egymást állítólag szerető, egymáshoz ragaszkodó ember kommunikációjában. Így történnek a Nagy Találkozások, amikor egymás közelében biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot élünk meg: otthon vagyunk. Biztosan tudjuk, hogy együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, mert a mi kettősünk építi és emeli egymást. És így történnek a nagy zuhanások is, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, és a tükörbe nézve már egyáltalán nem látjuk egykori önmagunkat.

Ha olyan embert keresünk és látunk meg, aki mellett többek lehetünk, és feljebb léphetünk önmagunknál, akkor egy igazi kincs jutott ajándékként. Ők azok, akik miatt nem kell várakozni, szégyenkezni, hazudni, alakoskodni, elkésni, mentegetőzni, és kifordulni önmagunkból. Akik nem hagynak kétségek között vergődni. Akik ott vannak, és gondoskodnak. Akikkel testi és lelki komfortérzetet élhetünk meg, igazi énünket csillogtathatjuk, és nem akarunk mindenáron egy tetszetősebb, ideálisabb személyiséget bevetni kétségbeesetten a várt siker érdekében. Akikkel nincsenek lélekrágcsáló csendek, felszínes üresjáratok, együtt repül az idő. Akiknek nem esik nehezére a dicséret, és a pozitív megerősítés. Észrevétlenül terel a jó ösvény felé, gondolataik megerősítenek, építenek, személyiségünk együtt pozitív irányba fejlődik. Nem zuhanunk, nem zúzzuk össze magunkat, nem törünk darabokra, nem sérülünk. Ha azonban csak romboljuk egymást, ideje megérteni, hiába vagyunk két értékes ember, együtt nem működünk. A szeretet nem kínoz, és nem lel benne örömet, nem rettent, nem kontrollál, nem sorvaszt, hanem táplál, és bátorít.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás