A párkapcsolatra való alkalmasság elsősorban azt jelenti, hogy képesek vagyunk félretenni az egót, azért hogy a kapcsolatban felmerülő problémákat konstruktívan meg tudjuk oldani. Érzelmi intelligencia, empátia nélkül nem jön létre érzelmi kapcsolódás, nincs értő figyelem, nincs érzelmi válasz. Az EQ valójában a beleérző képesség és a tolerancia képessége. Érzelmi intelligencia kérdése az is, hogyan lesz képes valaki megfelelni a párkapcsolat adta kihívásoknak. Azt jelenti, hogy eljutok olyan önismereti szintekre, ahol képes vagyok önkritikával, önismerettel szemlélni a saját gyengeségeimet, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is, és hajlandó vagyok változtatni. Fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni.
Képessé válni az indulatok kontrollálására
Az érési folyamat része, hogy valaki megtanulja a dühét, feszültségét, frusztrációit nem indulatkitörésekkel levezetni. Aki felnőtt, annak már nincs mentsége, ha képtelen kontrollálni az indulatait. Az érett viselkedés egyik fokmérője, hogyan viselkedünk stresszhelyzetben, vagy amikor sérelem ért.
Felvállalni a konfliktushelyzetet, megtanulni nemet mondani
A ghosting, a köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan furcsán, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, amelyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék. Valamit korrektül lezárni, és pontot tenni a végére mindig kényelmetlen, macerás, konfliktusokkal tarkított dolog, ami különösen a mai modern időkben nem dívik. Ma nehéz lett tisztességesen istenveledet mondani, a szakításnak nincs illemtana, ma gyakran tudunk lezárni egészen semmit, félbehagyjuk, elsétálunk onnan, és egy életen át menekülünk a kellemetlen szituációk elől, inkább lelépünk, kislisszolunk a helyzetből.
Teljes felelősségvállalás a tetteimért és azért, ahol tartok az életben
Vannak és lesznek veszteségek, vannak fájdalmak. Csak az lesz képes felépíteni valami újat, vagy újjáépíteni, ami összeomlott, aki felnőtt módon felelősséget vállal a tetteiért. Az áldozat szerepébe mindig könnyebb belehelyezkedni, de aki ezt teszi, az csak passzív, cselekvőképtelen, az időt húzza, sajnálja önmagát. Ha elfogadjuk, hogy a dolgok nem csak megtörténnek velünk, hanem minden történésnek igenis köze van hozzánk, akkor máris a cselekvő pozícióba helyezzük magunkat, aki kész változni, változtatni. Az áldozatszerep csak börtönbe zár, gúzsba köt, mindez lehetetlenné teszi, hogy bárki továbblépjen.
A problémákkal szembenézni és egyedül megoldani
Az érzelmi „izmosodás”, érés miért várat magára? Az érzelmi éretlenségre utaló viselkedésminták a gyerekkorunkból származnak, ott a szüleinkkel való kapcsolatunkban kellett törést átélnünk, ami máig tartó hiányt okoz. Szenvedünk a szeretet, a figyelem, vagy a gondoskodás hiányától, és most titokban abban reménykedünk, hogy talán valaki odakint „megment”, tőle megkaphatjuk az alkalmasság, a szerethetőség érzését, az érzelmi, anyagi komfort lehetőségét, és az új kapcsolat majd emocionális űröket tapaszt be. Éretlen viselkedésre vall, ha valaki folyton másokra hárítja problémáinak megoldását.
Kordában tartani az egot
Az ego okoskodik, gyűlöl, fél, szorong, irigykedik, és saját érdekei szerint hazudik. Az egonak kételyei vannak, és csüggesztő, kétségbeejtő gondolatokat ébreszt. Az ego nem tudja, mi fán terem az alázat, az ego egyes szám első személyben ismételgeti, hogy ő tökéletes és hibátlan, az ego folyamatosan résen van, figyel, és önmagához méricskéli a többieket. Az ego sosem figyel befelé, soha nem nagylelkű, és soha nem tesz semmit csak úgy, a szeretet jegyében. Mindenkinek van egoja, ami gyorsan tud dagadni, de egy érett ember képes arra, hogy visszaszorítsa az egoja túlkapásait. Egy felnőtt ember irányadója azonban a szív, és nem az ego.
Megmutatni a sebezhető énemet, komolyan venni a szerelmet, merni kötődni, elköteleződni
Ha óvatosan szeretek, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés. Önvédelem. Kockáztatás nélkül nincsenek igazi találkozások. Egyetlen ölelés, őszinte beszélgetés meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos művelet, sérülök, és sérteni fogok, mert sebezhető leszek, és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart, retusálatlan arcomat, vállalni, megadni magam, kockáztatni. Később felelősségteljesen, érett lélekkel szeretni, kommunikálni, a szeretet nyelvén beszélni, megtanulni a szeretetalapú kommunikációt, mindez szintén a felnőtt kapcsolatok fokmérője.
