Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek!

Írta: Király Eszter
2018 november 05

A társam a tükröm. Ez a tükör mindig igazmondó, és ha nem szeretek belenézni, akkor még változnom kell, változtatnom, és dolgozni magamon, mert pontosan azt mutatja, amit nem akarok látni, amilyenné nem akarok válni. Ha végre azt látom benne, amit kedvteléssel, szívesen nézegetek, akkor megtaláltam önmagam. Akkor olyan nővé váltam, amilyen mindig is szerettem volna lenni, örömmel nézek bele, a társam megerősítő szavai simogatnak, és a kimondott szó-mozaikokból még szebb, még méltóságteljesebb, még igazabb leszek.

Tükreim azok az exkapcsolatok is, amelyek visszatekintve sikertelenek voltak. Mára ki tudom mondani: Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek, mert mind üzenetet hordoztok. Nekem üzentek önmagamról, mind közelebb és közelebb hoztatok az önazonossághoz, a hitelességhez, a lelki komfortomhoz, az érzelmi biztonságomhoz: az igazi önmagamhoz. A Sikertelen Kapcsolatok jöttek, mentek, és csak tolultak a negatív élmények, csalódások, interjúhoz kísértetiesen hasonlító találkák, könnybe és katasztrófába fúló randisorozatok, vigasz szexelések, magányos hazautak. És jöttek a toxikus, bántalmazó kapcsolatok, mérgező viszonyok, majdnem szerelmek, laza liezonok, szexuális ámokfutások. Ezek csak romboltak, módszeresen törték le a szárnyaimat, és tégláról, téglára bontották le az önbizalmamat, az önbecsülésemet, és a fülemben sokáig ott doboltak a mérgező szavak. Miért? Mert engedtem. Mert ez volt a választásom.

Szerepekbe zsugorodtam, hedonista, kötöttségek nélküli viszonyokba ugrottam, miközben mindennél jobban arra vágytam, hogy a másik ember tekintetében végre meglássam önmagam, megpillantsam igazi, tiszta, retusálatlan, allűrök nélküli arcom. Ezek a kapcsolatok mégis egy botrányosan rosszul eltáncolt tangóra hasonlítottak, érintés, és szimmetrikus, gyönyörű, érzéki mozdulatok nélkül. Ő nem vezetett, és én nem követtem őt. Én nem voltam nő, és ő nem viselkedett férfiként.

Közben pedig sóváran egy letisztult, ragyogó, pozitív, hiteles tükörképre vágytam, ennek ellenére egyáltalán nem tetsző párkapcsolati jelmezeket próbálgattam, nem rám szabták, nem az én színeim voltak, és kényelmetlenül feszengtem is bennük, mégis „hordtam” egy jó ideig azokat a Sikertelen Kapcsolatokat is. Közben az ég felé sóhajtottam, hogy igaz szerelemre találni valóban nem könnyű, és nincs igazság a Földön. Mert hosszú és fájdalmas szívleckékkel nehezített ez az önismereti út, minek a legvégén lehet, hogy nem is vár az álomlovag.

Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek. Mert általatok szeretni tanultam, és megtanultam jól szeretni. Idővel megértettem, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, teljes szívvel, elmével odaforduló figyelem. A szavak becézhetnek, de az ígéretek nem esküszavak, bármikor elfelejtődnek, mintha sosem léteztek volna. Az érintés semmit nem pecsétel, a vágy még nem szerelem. Általatok megtanultam, hogy egy férfi társasága lehet ígéretes, de ez még nem biztonság, ölelése még nem védelem, csillogó tekintete még nem elkötelezettség. Emberi kapcsolatok jöttek, mentek, végig trappoltak lelkem előszobáján, és naivan egyre beljebb tessékeltem őket, tessék csak, tiporjatok sáros lábbal a szívemen. Mára megtanultam, mikor nyissak szívet, mikor nyerhet oda bebocsájtást bárki halandó. Érzelmi érésem során se vége, se hossza nem volt az önvádnak, az önostorozásnak.

Megértettem, hogy csak ott lehet maradásom, ahol jól szeretnek, és ahol jól szerethetek. Mert a szeretetet is tanulni kell. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Ők nem szeretnek jól.

Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Idő kell, amíg megtanulunk egymás húrjain játszani, amíg megtanulunk jól szeretni. Ha önmagammal elfogadásba kerülök, akkor úgy leszek képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnom a világnak, mennyit érek. Aki önmagával elfogadásba kerül, az tudja, hogy vannak emberek, akiket úgy kell hátra hagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Emiatt kár lelkifurdalást érezni.

Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek. Ma már nem mondogatom, hogy az élet tele van fölöslegesen megtett dolgokkal, hogy fölöslegesen rakunk bele energiát, fölöslegesen égünk benne ezer fokon, fölöslegesen élünk a pillanataiban. Megnyugtató volt ráébrednem, hogy minden „utazásomnak” célja és értelme volt. És nem baj, hogy nem vagyok tökéletes, mert a szerethetőség nem egyenlő a tökéletességgel. Ezer utat bejártam, túlélő vagyok, és ami nem ölt meg, az tett erőssé. Nekem kellett akarnom, hogy letegyem végre a múltat, és emelt fővel, megerősített önbizalommal megtaláljam a helyem, és valaki tekintetében egyszer csak meglássam önmagam, megpillantsam igazi, tiszta, retusálatlan, allűrök nélküli arcom.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás