Soha ne becsüld alá a csók erejét!

Írta: Király Eszter
2018 szeptember 26

A csóknak hatalma van. A csók egy induló szerelem karmestere, mert egyetlen szenvedélyes csókváltás alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást, vagy belobban a tűz, vagy örökre elalszik. A csók függővé tesz, szívjuk, ízleljük, harapjuk egymás ajkát telhetetlenül, újabb és újabb adagért könyörögve. Kevesen gondolunk a csók kémiájára, amikor ajkaink összecsapnak. Pedig a csók igazi hormonális lavina, valóságos zuhatagot indít el a szervezetünk „vegykonyhájában”, a kötődésért és ragaszkodásért felelős hormon, az oxitocin szintje az egekbe szökik, és tombol az örömhormon, az endorfin.

„A csók... az fél elájulás. Az egy kis megbolondulás.” (Szép Ernő) 

Egy szenvedélyes csók azonban nem csupán felkorbácsol, hanem különös módon a feszültséget is oldja, csodásan lazít és lenyugtat, mert a kortizol, a stressz hormon szintje ilyenkor jelentősen lecsökken szervezetünkben. Amikor csókolózunk, amfetamin, feniletilamin, valamint endorfinok és oxitocin szabadulnak fel, egy csók kész drogozás. A fenilatilamint joggal nevezik a szerelem molekulájának, a „szerelem első látásra” történeteknél is ez a vegyület önti el az agyat. A szerelmesek között működő kémia tehát nem csupán egy szófordulat, hanem valóságalapja van.

A csók, a feromoncsere révén sokat elárul a másik emberrel, és bár ezeknek az információknak nem is vagyunk tudatában, mégis megalapozza, hogy kezdetben mennyire érezzük összeillőnek magunkat partnerünkkel. Mire tudatosan döntenénk, ugyanis már elrendeltetett. A szerelem hevületében a kémiának esünk áldozatul, és a tudatalattink már eldöntötte, kit fog választani. Racionális érvek, és társadalmi elvárások mentén mérlegelünk, tépelődünk, belemenjünk-e egy kapcsolatba vagy sem, de a testünk már rég döntött. Férfiak és nők valódi vonzalma azon áll, vagy bukik, ami a szemnek láthatatlan. A kémiai hírvivő anyagok, a feromonok tévedhetetlenül jeleket súgnak tudat alatt arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és arról is, hogy jó választás lehetünk-e a másik számára. Feromonjaink árulkodnak szexuális késztetésünk intenzitásáról, termékenységünkről, testi vágyainkról, sőt elárulják legmélyebb, legrejtettebb érzelmeinket is.

Hunyjuk le a szemünket, és utazzunk a múltba, annyi csókot őrzünk már emlékeinkben, de az elsőt soha nem felejtjük. Igaza van Radnótinak, a csókok íze szánkban hol méz, hol áfonya, voltak egészen élvezetesek, és voltak sután próbálkozó, csupa nyálas, első csókjaink is. Aztán a „csókiskolát” ilyen-olyan osztályzattal szépen kijárjuk, és a kedves, szeretgető, puha apró csókokat, a megerősítő, útra bocsájtó rövid reggeli puszit, és a szenvedélyes smárt is tökélyre fejlesztjük, egy nyelvet beszélünk, ez nem is kérdés. Az ajkakkal való játék egyik kedvenc időtöltésünkké válik, egy csókkirállyal égő arccal, és feltüzelt testtel boldogan suhanunk az érzékek birodalmába.

Ha minden ilyen szép, akkor egy bizonyos ponton túl miért hagyjuk abba a csókolózást?

Sajnos a csók tűnik el leghamarabb, amikor egy kapcsolat zabolátlan szenvedélye lecsendesül, megszelídül. Mentsük meg, tartsuk meg a szenvedély szikráját, ne engedjük, ne hagyjuk veszni a csókot! Szexuálpszichológiai felmérésekből kiderül, hogy a hosszabb ideje együtt élő párok 24 százaléka csupán a szex előjátékaként csókolózik. Eltűnik a napi csókváltás, nincs reggeli, útra bocsájtó rövid, puha puszi, nincs jó éjt csók, de még egy időnkénti cuppanós sem. A szelídült társszerelem, a párkapcsolati szövetség már egy konstans, kőbe vésett állandóság, de egyre inkább hiányoznak belőle a non-verbális eszközök az összetartozás kifejezésére, mint az ölelés, érintés, bújás, csók, simogatás. Pedig ezek világosabban, és tisztábban érthetők minden harsány, teátrális szóbeli megnyilvánulásnál. Vegyük a fáradtságot, és rendszeresítsük újra a csókot, állítsuk helyre az intimitást. Csókoljunk reggel, ahogyan elindul az új nap, és este, a mögöttünk álló nap lezárásaként. Egy jó éjt csók a legegyszerűbb módja a szerelem, és összetartozás kifejezésének. Nem feltétlenül végződik szeretkezéssel, hanem egyszerű, kimondatlan szeretetnyelvként újra és újra és újra elmélyíti a közöttünk lévő érzést. Egy egészséges, kölcsönös, tiszta, elkötelezett érzéseken alapuló kapcsolatban a nem szexuális együttlétet ösztönző érintések, megnyilvánulások mind a kötődést, a ragaszkodást erősítik.

A csók elmaradása árulkodóbb minden szónál, aki egyszer szenvedéllyel tapadt az ajkainkra, egy napon kerülheti a szájak és nyelvek csatáját. Ilyenkor éppen belekényelmesedni készülünk a jól bejáratott megszokás komfortos fészkébe, mert elengedni, veszni hagyni, rálegyinteni mindig könnyebb, mint teperni, kúszni, mászni, küzdeni, teljes figyelem odafordulással óvni, vigyázni valamit. Talán önmagunkat is elhanyagoljuk ilyenkor, leharcolt, nemtörődöm állapotba kerülünk testileg, lelkileg, mert a másik embernek úgyis mindegy, jelenléte oly magától értetődő és kiszámítható. Ő mindig ott lesz, és sosem megy el, mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul, megszoktuk a látványát.

A csók mindig eszköze marad annak, hogy kimutassuk elkötelezettségünket. Ha a párok néhány év együttélés után abbahagyják a csókolózást, akkor nem érzik többé szükségét annak, hogy egymás felé bármit is kimutassanak.

Hol van a perzselő tűz a kapcsolatunkból? Hol az izgalom, a várakozás öröme? Sokan kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a szerelmi semmittevésben. Szomorúan legyintve állapítják meg, „már nem működik a kémia”, új tűz, új bizsergés után kutatnak. De kár az effajta hanyatlásokért! Mert sajnos a sorsuk valóban az elhidegülés, főleg ha ideiglenes tűzgyújtás gyanánt egy harmadik segítségét vesszük igénybe, ez katalizátor a kapcsolat kihűlésének kémiai folyamatára.

A rutin, az ismétlődő cselekvések biztonságot és kiszámíthatóságot adnak, egy bejáratott, jól ismert párkapcsolati komfortzónát. A múló évek azonban kényelmetlen, szűk, unalmas szerelemketreccé alakíthatják az egykori biztonságos, szenvedélytől izzó köteléket. Odalett az elválaszthatatlan szimbiózis, két ember két úton jár, nem is igénylik már az intimitást. Ne történjen így! Ha nem vigyázunk, lassan megszűnik minden érintés, és a szenvedély valóban elpárolog, mint a testünkre szórt feromon-permet. Ne hagyjuk veszendőbe a csókot. A csóknak hatalma van.

 

 

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás