Te vagy a szer, ami tompítja szorongásomat – A kapcsolatfüggőség szorításában

Párkapcsolat
2023.01.02.

A túlszeretés, a párkapcsolaton belüli túlragaszkodás az alacsony önbecsüléssel függ össze, ám hosszú távon megöli a vonzalmat, nem jöhetnek létre egyenrangú kapcsolódások. Egy kapcsolatfüggő kizárólag egy párkapcsolaton belül érzi magát teljesnek és boldognak. Önbecsülése, saját értékeiben való hite, jókedve, testi-lelki jólléte kizárólag a társa ítéletétől, vagy aktuális hangulatától függ, csakis a másikra gondol, megfeledkezve önmagáról Társának megerősítő, támogató jelenléte akárcsak bármilyen „szer”, letompítja a szorongást, és eltereli a figyelmét az élet egyéb szempontjairól. A párkapcsolati konfliktusok miatt önmagát okolja, szorong, hogy ő maga nem elég szerethető, nem érdemel szeretetet. Kirekesztettségtől, alkalmatlanságtól való félelem gyötri, mindig ragaszkodik valakihez, akit nélkülözhetetlennek képzel, aki nélkül nem létezhet. Határtalanul „szereti” abban a reményben, hogy a másikban majd riadalmat ébreszt az ő elvesztésének gondolata.

A kapcsolatfüggő kifejezés arra is utal, hogy valaki élete során nem volt képes megtanulni az önállóságot, az autonómiát, így nehezen tudja magát önálló és független személyként elképzelni. Nem önálló lényként értelmezi önmagát, így nem érez határokat társa és saját maga között, egyfajta folyamatos szimbiózist képzel el, melyben azt várja társától, amit egy gyermek a szüleitől, és amiben teljes egészében, vagy részben hiányt szenvedett gyermekként: állandó, százszázalékos figyelmet, jelenlétet, biztonságot, pozitív megerősítést. Gyakran az anya, vagy apafigurát keresi partnereiben, aki döntéseket hoz helyette, befolyásolja, terelgeti, megdicséri, vagy időnként megbünteti őt.

Nem bízik saját önállóságában, életképességében, döntéseiben, megreked egy gyermeki szinten, a felnőtt létet ösztönösen elutasítja. Minden erővel igyekszik benntartani a másikat a kapcsolatban, ezért jellemző rá a súlyos méreteket öltő féltékenység is, mivel nem bízik önmagában, hogy szerethető, alkalmas és elég a társa számára. Egyszer erőszakos, manipulatív, másszor ennek enyhítésére önalávető, önmagát alárendelő, túlgondoskodó, túlszerető. Mivel gyermekként nem, vagy csak részben kapta meg azt a törődést és szeretetet, amire szüksége lett volna, így felnőttként másnak próbálja megadni azt a gondoskodást, szeretetet és törődést, amire ő maga fájón vágyna. Társ nélkül szeparációs szorongást, szabályos elvonási tüneteket tapasztal meg, mely meg is egyezik a szerfüggőség elvonási tüneteivel: alvászavar, szorongás, izzadás, remegés, depresszió, pánik.

Ha valakinek alacsony az önértékelése, nem egy párkapcsolat fogja kihúzni ebből az állapotból, mert ez újra és újra csak függőségi viszonyba helyezi a külső elismerésektől. Ahhoz, hogy értékesnek és szerethetőnek érezzük magunkat, nem az a feltétele, hogy kívülről folyamatosan elismerjenek.

A múlt sérülései megérthetők és segítséggel feldolgozhatók. Tudatos döntés és önismeret szükséges ahhoz, hogy bárki motivált legyen a változtatásra, elfogadja és becsülje önmagát múltjával, botlásaival, sérüléseivel, családi mintáival együtt, és elkezdjen hinni saját magában, erejében, életképességében, önállóságában, hogy képes az önálló életvezetésre, a felelősségvállalásra, és így az egyedüllét periódusát is képes szeparációs szorongás nélkül megélni. Segíthet még az olyan emberi kapcsolatok, szeretetkapcsolatok ápolása, ahol megtapasztalhatja az őszinte, feltétel nélküli elfogadást, ahol tiszteletben tartják véleményét, ahol felnőttként kezelik és felnőttként viselkedhet. Az önismereti munka során megtanuljuk, hogy nem kell mindenáron akárki. Egyedül lenni azt is jelenti, hogy megértettük, nem kell mindenáron útitárs. Ha nincs alkalmas személy, hogy társ legyen, inkább tovább megyünk egyedül. Nem adunk engedményeket, nem árusítjuk ki a lelkünket megrekedő kapcsolatok kedvéért. Eleinte felemésztenek a társ hiányának elvonási tünetei, újra és újra csak egy párkapcsolattól akarunk boldogok lenni. Aztán ráébredünk, hogy egyéni jóllétünknek rengeteg más árnyalata is van. Megtanulunk egyedül lenni, egyedül táncolni, önmagunkkal harmóniában mozdulni, szólóban is szépnek lenni.

Csak az tudja önmagát szívvel-lélekkel, mélyen átadni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget. Csak az tud építő módon függő viszonyba kerülni a társával, aki a saját életét egyedül is irányítani tudja.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás