Tudnak még a férfiak bókolni?

Írta: Király Eszter
2018 június 06

Egy úriember arról ismerszik, hogy hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő  viselkedésforma, mert tudja még mi fán terem az udvarlás. A nőnek nem hízeleg, vagy beszól, hanem bókol, és nem ezerszer begyakorolt, unalmas alfahím-allűrökkel dobálózik, mert tudja, hogy a nőt a bók élteti, ettől virágzik, ragyog, és néhány megerősítő mondat újra széppé, magabiztossá varázsolja. Egy nő minél pozitívabban látja önmagát, annál elégedettebb és derűlátóbb a mellette álló férfi. A valódi férfi tud bókolni, és jól is időzíti bókjait, de soha nem puffogtat ész nélküli, üres szólamokat.  

„Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi sem születne”

Ha a férfi bókol, tegye azt úriember módjára. Legyen szexi, de nem szexista. A vonzó kisugárzás nem járjon karöltve tolakodó, leuraló magatartással, amikor a szavak, vagy a testbeszéd nyílt, vagy burkolt szexre utaló, egyértelmű üzeneteivel lerohanja a nőt. A bókolás és a bók fogadása egyfajta örömjáték. A legjobb, legizgalmasabb kétszereplős társasjáték, és nem valami rossz szokás, társadalomra káros, ártó szenvedély, amiről le kellene szoknunk, hanem pontosan abból a tényből fakad, hogy nőnek és férfinak születtünk. Nő és férfi egészséges viszonyulásához a bókolás és a bók fogadása létszükséglet, mint a táplálék vagy az éltető oxigén, kell hozzá valamiféle cinkosság, játékosság, és egy húron pendülés a másikkal. A bók ártalmatlan, könnyű játék, nő és férfi finom, érintés nélküli tánca, édes szócsata. A bók, főleg, ha fogadni is képesek vagyunk, aznapra felpezsdít, és ez az energia nem vész el, ott csillog majd a szemünkben, és minden zsigerünkben érezzük majd, hogy nőnek lenni jó.

A bók visszautasíthatatlan, és nekünk nőknek újra meg kell tanulnunk fogadni a bókot. Ha annak stílusa, szókészlete, időzítése megfelel az emberek közötti érintkezés normáinak, akkor miért ne örüljünk neki csak úgy, önmagáért? Ha a bók egyébként rendben van, akkor fogadjuk pozitívan, ne tekintsük a női nem elleni támadásnak, ne diszkrimináljuk ezért a férfiakat, és ne égessük rájuk a szexizmus billogját. Amióta világ a világ, létezett kőműves füttyentés, nem olyan nagy baj az, elengedjük a fülünk mellett, úgysem ez fogja bearanyozni a napot. A férfiak kezdeményezését, bókjait, elismerő megjegyzéseit éretten, nyugodtan kell tudnunk kezelni, mert a felnőtt női viselkedés egyik fontos fokmérője, hogy miképpen reagálunk ilyen helyzetekben, hogy képesek vagyunk –e egyszerre határozottan és udvariasan, méltósággal, tartással visszautasítani bárkit, és ez legyen igaz az élet minden területére.

Hol veszítettük el a bókot? Vajon mennyiben vagyunk okai mi, nők annak, hogy nem olyan bánásmódban részesülünk, melyet a minket körülvevő férfiaktól szívünk szerint várnánk? A bók társasjáték, és egyedül unalmas játszani, értelmét veszíti, ha egyoldalú. Ha a bók kedvünkre van, és kedvesen, visszafogottan, elegánsan fogadjuk, és viszonozzuk is a bókot, akkor jó eséllyel számíthatunk elismerő szép szavakra továbbra is. A férfiak könnyen leszoknak az udvarlásról, a bókolásról, és mi marad nekik? A „hová tűntek a férfiak?” lemez, amit időről időre hallanak tőlünk. Tényleg, hová tűntek a férfias férfiak? Talán úgy fair, ha azt is megkérdezzük, hová tűntek a nőies, befogadó, feminin tulajdonságokat előtérbe helyező, igazi nagybetűs Nők? Nézzünk kicsit tükörbe, és a Hol vannak a férfiak kérdésre válaszoljunk őszintén: ebben a felborult szerepegyensúlyú világban mi nők tüntetjük el őket fokozatosan, átneveljük, megváltoztatjuk, sikeresen kondicionáljuk a férfiakat. Megmutatjuk nekik, hogy mi egyedül is sikeresen megálljuk a helyünket az élet viharaiban, meggyőztük egymást, és önmagunkat arról, hogy simán megbirkózunk a feladatokkal önállóan is, nincs szükség férfijelenlétre.

A mai modern férfi egyetlen percig sem akar kiszámítható, megbízható, jófiú lenni, hamar megtanulta, ha nőt akar, ideje bedobni a rosszfiú-attitűdöt, így nagyobb az izgalom, és vibrál a változatosság, jobban ragaszkodunk majd hozzájuk. A férfiaknak szükségük van a hódítás édes ízére, hogy bókokkal, udvarlással hódítsanak, és eljátszhassák a saját, hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat. Hódítás, ismerkedés, mély beszélgetések, flört, évődés, csábítás, udvarlás, bók egyre inkább kiveszőfélben vannak, és lassan eltünedeznek, ha engedjük. Nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nem marad kézfejen felejtett finom, igéző, hívogató parfümillat, nincs várakozás. Ne hagyjuk, hogy így legyen.

Férfias férfiak igenis léteznek, de ahhoz, hogy valóban lássuk egymást, felszínre kell csalogatnunk a bennünk rejtőző nőt. Ha ugyanolyanok vagyunk elvész a játék öröme. Ha nincs vadász és vad, akkor a férfi nő kapcsolata, és a társkeresés elveszíti dinamikáját, izgalmát, unalmassá, válik, elillan belőle a fűszer, az izgalom, és cseppet sem jelent majd kihívást.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás