Mit adhat egy apa a lányának egy teljes családban? Mi az, amit egyedül ő taníthat meg a leghitelesebben? Egy lány életében az apának köszönhető a nő-férfi kapcsolatának kibogozása és megértése. Az apa egyelőre az egyetlen férfi az életében, és ahogyan az ő édesanyjával bánik, úgy kap folyamatosan visszajelzést arról, hogyan is működnek a párkapcsolatok.
Mert a Férfi nem vágyik éretlen, önállóan életképtelen, támaszkodó, kihasználó kapcsolatra, olyan Nőre vágyik, aki egyenrangú, támogató, gondoskodó, hasonló értékek szerint élő, igazi társ. Tudja, mi az, hogy karom erős, szívem bátor: kitartani, véghezvinni, beleállni, megteremteni, megvalósítani. Legyen a Férfi olyan, aki megőrzi tartását, olyan, akit mi nők inspirálhatunk, mert velünk fejlődni, emelkedni akar, és ha elromlik, akkor nem kidobni, hanem velünk együtt megjavítani akarja.
Találtál nekem egy ösvényt, egy biztonságost, egy könnyen járhatót, ahol a legkevesebb az útonálló, a szívrabló, a bántalmazó. Az út porhanyós, világos, és göröngymentes, még a tüskés ágakat is félrehajtottad, ne érjen bántódás. Egy ideig ott haladtam mögötted, az általad kiválasztott utakon, aztán szándékosan lemaradtam, saját utamat keresve, sérülést, zúzódást, taposásnyomot szerezve, szembenézve rosszarcú kalandorokkal. Az anyáknak tényleg van jövőlátó csodamasinájuk, egy kaleidoszkóp, melyet elforgatva látják életünk jövőbeli pillanatait? A színeseket és a fekete-fehéreket, a szépeket és a rút, szomorút is. Micsoda finom szenzorok, milyen kifinomult ösztön ez.
Anyaként általában találunk a gyerekeinknek egy életösvényt, ami biztonságos, ami könnyen járható, ahol a legkevesebb az útonálló, a szívrabló, a bántalmazó. Az út világos és göröngymentes, még a tüskés ágakat is félrehajtjuk ne érje őket bántódás. Mégis akkor szeretjük jól a gyerekeinket, ha rátalálunk a szülőség és az anyaság érzékeny egyensúlyára, ha éppen megfelelően tartjuk őket, nem szorítjuk és nem öleljük őket túl lazán, így tapasztalják meg a biztonságos kötődést, hogy képessé váljanak ők is bátran, bizalommal telve, jól szeretni.
Nem adunk valódi esélyt, nem tervezünk igazi találkozást, érintést, átkarolást, egymás szemébe tekintést, tiszta kommunikációt. Ez egy kemény, vad világ annak, aki a régimódi, hagyományos értékeket mentené eltökélten. Előbb jön a szex, mint a szerelem, aztán majd szabad akaratunkból eldöntjük, akarjuk-e azt a szerelmet, vagy csupán maradunk sexbuddy-k
Egy nő akkor lesz hűséges, ha felnézhet a férfira és képes tisztelni. Egy férfit csak úgy tisztelhetünk, ha képes bizalmat adni, és azt őrizni is tudja. Tisztelni annyi, mint jól szeretni. Mikor szeretem őt jól? Ha szeretve, megbecsülve érzi magát, ha boldogabb, szabadabb, örömtelibb az élete mellettem, mint nélkülem.
A gyengédség is férfierő, és a férfiak igenis képesek rá, pontosan a maguk férfias módján. Csak az a férfi képes irányítani, aki a szeretet jegyében időnként tud engedni és visszavonulót fújni. Akiben a férfias erő mellett ott van a gyengédség, a dominancia mellett a szeretettel teli gondoskodás. Aki ha nem is képes a nő lelkével érezni, de legalább megpróbálja. Milyen egy férfias férfi? Olyan, aki nem külsőségekkel, filléres felszínességgel akar meghódítani és megtartani, hanem a hanem a figyelmével, az őszinteségével és hűségével. Ezek a legfontosabb dolgok, melyeket ma a szeretetkapcsolatainkban adhatunk.
Az anya, vagy az apa hiányzik, nem szülő 1 és szülő 2, mert a szülő nem uniformizálható. Talán a többségnek nem fáj annyira a szembesítés, ha az új, egyszülős családmodell kifejezést használjuk, mégis azt a káros üzenetet hordozza, hogy gyakorlatilag mindegy melyikük hiányzik, anya, vagy apa, a szülő egyedül is rendben van, legfeljebb kettő van belőle.
A kötelék – akarjuk, vagy sem - örökre megmarad. A közöttünk feszülő harcot a gyermek érzékeny szenzoraival óhatatlanul megérzi. Ő nem vonható be egyetlen küzdelembe sem, nem befolyásolható, nem manipulálható, nem rángatható kötélharcban. A gyermek kincs, szemünk fénye, és nem felezendő vagyon, örökre felelősek leszünk érte mindketten, az apai és anyai felelősség minden körülménytől függetlenül örök. A gyermek életében mindkét szülő jelenléte felbecsülhetetlenül fontos, és külön, vagy együtt, de szerves része kell, hogy maradjon a gyermek fejlődésének.
A férfiak egy része azt gondolja, hogy nincs már szükség lovagias gesztusokra, hiszen a nők minden szempontból egyenjogúságot akarnak, tehát kapják meg, amire vágynak, ne járjon nekik a megkülönböztetett bánásmód. Az egyenjogúság azonban nem jelenthet egyformaságot. Mert nem lehetünk ugyanolyanok. Mindez megcsonkítja, majd elpusztítja a női karaktert, reakciókat, a nőies szerepviselkedést, és úgy egészében a női mivoltot. Ha ugyanolyanok vagyunk elvész a játék öröme. Támasszunk fel együtt egy olyan férfiideált, ami újra férfias vonásokkal rendelkezik: védelmező, határozott, lovagias, felelősségteljes, önfeláldozásra képes, és a nehézségekkel valóban megharcol. Mindez nélkülünk, nők nélkül lehetetlen.
A dolgozó nők közül azok a legboldogabbak, akik el tudták engedni a szupernő, szuperanya, szupermunkaerő imázst, és sikerült elfogadniuk a valóságot, hogy egyáltalán nem képesek egyszerre mindenre, és bizonyos kompromisszumokat igenis kötniük kell szakmai életükben.
Az férfi hűségével azt üzeni: a nő, aki szeret, lehet, hogy agyonkarcolt és ezer utat bejárt, de mégis a sok csillogó, kápráztató, kísértésbe ejtő imitáció között ő az igazi, az egyetlen. Az ő szerencseköve, szerelem talizmánja, akivel megelégszik. A férfi nem pasi, nem hím, nem kan, nem fickó, és nem rosszfiú. A férfi címet ugyanis ki kell érdemelni, nem elég hamis, félrevezető, álságos csábmesternek lenni, vagy álarcot viselni.
Nem igazi az a szerelem, amiből hiányzik ez az odaadó önkéntesség, amellyel minden rezdülésemmel a társam mellett állok, mert a kapcsolatunk odaadás, együtt tervezgetés, fejlődés, és annak az átnyújtása, amik vagyunk, és mindenünk, amink van. A házasság egy életre szól, a hűség és az elköteleződés szimbóluma, ennek terhét, és a véglegesség gondolatát sajnos nem mindenki tudja elviselni.
Hódítás, ismerkedés, mély beszélgetések, flört, évődés, csábítás, udvarlás nem létezik. Nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett finom, igéző, hívogató parfümillat. Nincs öröm, izgalom, nincs a kiválasztott nőnek járó teljes, odaadó figyelem, amitől ő különlegesnek, gyönyörűnek, kívánatosnak érezheti magát.
Kik azok, akik képesek nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik képesek már a kezdet kezdetén meghúzni saját határaikat, tudják, mit akarnak, és azzal is tisztában vannak, hogy mit nem. Mert elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem gyakran kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ideje lenne elsajátítani a szeretetteljes, gyengéd, mégis határozott visszautasítás kultúráját.
A nőket ma leginkább az alacsony önbecsülés kínoz leginkább, és tesz boldogtalanná. Soha nem indult ennyi női önismereti kurzus, ahol szép, szomorú, színeit vesztett nőknek oktatják az önszeretetet, az önelfogadást, és ha szerencséjük van, valóban megtanítják őket „nőül”, hogyan engedjék szabadon szárnyalni női energiáikat. Óriás csomagokat cipelünk, fel nem dolgozott életszakaszok fekélyes sebeit nyalogatjuk, de kezeletlenül minduntalan kifakad, mert magunkba zárjuk a frusztrációt éveken át, befelé sírunk.
Képtelenség az érzelmeinket kontrollálni, és egyszer csak azt érzékeljük, hogy a szexkapcsolatunkba érzelmek keveredtek, és már alig tudjuk szétválasztani egy komolyabb elköteleződéstől. Kétségbeesetten szeretnék megtartani a szabadságunkat, félünk megnyílni, őszintének lenni. Ódzkodunk feladni függetlenségünket, a véglegesség gondolata elborzaszt, az elköteleződéstől való tudattalan félelmünk megakadályoz abban, hogy teljesen felvállaljuk a kapcsolatot.
Milyen tehát az önazonos nő? Hiteles. És először is jól érzi magát a bőrében. Nem azért, mert sikeres, és nem azért, mert magára vonja az összes éhes férfitekinteteket, hanem mert önmaga. Az önazonos nőben megvan az megmagyarázhatatlan valami, amitől egy férfi nem tágít mellőle, amitől igazán vonzó, különleges, vágyott, és szexi lehet. Egy önazonos nő szép, a belső szépsége, a kisugárzsa varázsol. Miért? Mert eldöntötte, hogy önmaga lesz. És mert elég jól ismeri és szereti önmagát éppen olyannak, amilyen.
Legyél elérhető a szerelem számára. Az elérhetőség nem azt jelenti, hogy már cseppet sem tartasz az újtól, hanem, hogy az összes jogos félelmed ellenére ki tudod mondani a következő a szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok. Nem kell már semmilyen önvédelmi fegyver, két kezedet magasra emeled, és megadod magad az újnak.
A hegek azt jelentik, túléltük az éjszakát, pedig nyüszítve, homlokunkat a hideg ablaküveghez szorítva vártuk a hajnalt. A hegek azt jelentik, az Élet kézen fog, segít felállni a sarokból, segít újra ingatag lábainkra állni, és odakísér a tükörhöz. Tessék, nézz bele, simítsd végig ujjaiddal különös ismertető-hegeidet, legyél büszke rájuk, mert mind a háború emlékei, amit megnyertél.
Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat puha, komfortos fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek.
Megmutatni a sebezhető énedet, komolyan venni a szerelmet, merni kötődni, elköteleződni. Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés. Önvédelem. Túl sok szívtöréses baleseten estünk át, és még ki sem gyógyultunk belőlük teljesen.
Nincs alkalmas földi halandó, hogy a partnere legyen. Most nincs. Ő pedig már régen nem hajlik kompromisszumra, nem ad engedményeket, nem árusítja ki a lelkét stagnáló, megrekedő majdnem szerelmek kedvéért. Töltelék kapcsolatokban nem böjtöli az időt, nem húzza ki bennük addig, amíg el nem jön a nagy érzés.
A férfi vadászó a nő csábító, küldd az érdeklődés jeleit, ébreszd fel benne a vadászót, a felfedezőt. Tudod, mivel lehet a mai időkben a férfiszívet leginkább meghódítani és megtartani? Nem a külcsínnel, és nem a szexszel. Hanem csakis azzal, hogy egy nő tud-e igazán nő maradni, vagyis tud-e kissé tartózkodó, visszafogott, és méltóságteljes maradni úgy, hogy megőrzi játékos, csábító, nőies báját, és érzéki kisugárzását. Ha ugyanolyanok vagyunk elvész a játék öröme. Ha nincs vadász és vad, akkor a férfi nő kapcsolódása, és a társkeresés elveszíti dinamikáját, unalmassá, lapossá válik, elillan a fűszer, az izgalom és cseppet sem jelent majd kihívást.
Igen, jól látod, az emberek is kigyomlálhatók, ne érezz tehát lelkifurdalást, tedd ki a magánterület táblát, magyarázkodni sem kell. El kell engedni, kívül kell rekeszteni az idődet pazarlókat, velük megrekedsz, stagnálsz, ők életed természetes menetének élő, lélegző akadályai.
A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adjak önmagamból. Az önbecsülésemnek átlátható tiszta, átlátható határa van. Nem vagyok karitatív szolgálat, online katalógusból kiválasztott kellemes társaság, kulináris élmény, vagy látogatható szépség. Nincsenek funkcióim, nem csupán szexre, főzésre, vagy kulturális eseményekre vagyok programozva.
Mindig ott lakozik a kétség, minden egyes találkozásban. Ott vannak a félbehagyott, bújtatott utalások, hogy „nem vagyok még túl az exen”, és „nem állok még készen egy új kapcsolatra”, vagy „bonyolult kapcsolatban élek”, és nem merjük megkérdezni, hogy akkor mi a fenét keresel itt. Szavak nélkül is ráébredünk, hogy találkozásunk csak sebgyógyító, időrabló, vagy önbizalom izmosító, két kapcsolat közötti szexuális ámokfutás.
Aki valóban el akar köteleződni, annak nincs B terve. Nem töri a fejét szökési terveken, menekülési útvonalakon, és nem félelemből, gyávaságból, vagy kényelemből marad. Meddig tart egy kapcsolat? Ameddig ketten éltetjük, gyógyítjuk és működtetjük. Ha a szeretet valódi, akkor a vészterhes időkben is hűséges maradsz, akkor is, amikor a hűség talpig nehéz, amikor a legnehezebb szeretni.
Kik azok, akik képesek nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik tudják, mit akarnak, így azzal is pontosan tisztában vannak, hogy mit nem. Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. A nem az valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és ne tovább.
A lovagias férfit manapság meg kell becsülni, és igenis méltatni erőfeszítéseiket, mielőtt egészen eltűnnek a tömegben, és kihalnak éppen a férfierőt sugárzó, férfias öntudatot közvetítő nők miatt. Egy női szerepeit megélő, kiteljesedett nőnek nincs bizonyítási vágya az élet férfias területein, nem akar mindenáron dominálni, markáns, maszkulin tulajdonságokat magára ölteni.
Már nem haragszom és nem neheztelek a múltra, hanem megtanultam, hogyan ássak a lelkem legmélyéig, és gyógyítsam sérüléseimet. Megtanultam, hogy egy boldog kapcsolat elsősorban önmagam fejlesztésében, lelkem tisztogatásában rejlik. A társam, aki örökre velem halad majd az úton, megérdemli hogy egy rendben lévő Embert adjak neki ajándékba.
Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek. Mert általatok szeretni tanultam, és megtanultam jól szeretni. Idővel megértettem, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, teljes szívvel, elmével odaforduló figyelem. A szavak becézhetnek, de az ígéretek nem esküszavak, bármikor elfelejtődnek, mintha sosem léteztek volna. Az érintés semmit nem pecsétel, a vágy még nem szerelem.
Gyakoroljuk annak művészetét, hogy nem hasonlítjuk önmagunkat folyamatosan másokhoz. Függővé tesszük magunkat a közhangulattól, a külvilág zajától, mások véleményétől, kedvétől, életeseményeitől. Ez borzasztó fárasztó tud lenni. Talán te is a körülötted lévő zajongó, tomboló, acsarkodó világ marionett bábja lettél, táncolsz idegenül, természetellenesen, ahogyan ők fütyülnek, az az etalon, hallgatod őket, és bólogatsz lelkesen, közben pedig mar az irigység mételye. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, az életet élni, és haladni a saját útján, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér.
Érett, kiteljesedett, szárnyaló párkapcsolatra vágyunk, miközben egyik éretlen, földön vergődő, majdnem szerelemből a másikba sodródunk. Húzzuk, vonszoljuk elvárásaink, sérült önbecsülésünk, túlfejlett egonk, és érzelmi éretlenségünk súlyos csomagját. Érett szerelem kellene, ahol érzelmi biztonság van, és nincs játszma, taktikázás, kontroll, vagy hatalmi harcok.
Nem akarta közel engedni őket magához, nem akarta, hogy meglássanak valamit benne, ami valahogyan nem illik ebbe a jelképesen piros lámpás környezetbe, valamit, ami megkülönbözteti őt a többiektől, ami a lakkcsizmás világtól elkülöníti őt, és ráadja a báli ruhát. Nem akarta, hogy bármelyikükből is királyfi legyen. Nem akart üvegcipellőt, tökhintót, nem akart királylány koronát. Nem akart már párkapcsolatot. És ahogy nem akart párkapcsolatot, úgy fordult a kocka, úgy ragaszkodtak hozzá ezek az elmés fickók minél jobban, minél erősebben. Ám ő csak a testét adta kölcsön, mintha be akarná teljesíteni a karmáját, mintha előző életében valódi bordélyházak valódi madámja lett volna.
Miért húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva mégis az exek szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban. Mint amikor felújításkor képtelenek vagyunk kidobni a rengeteg hasztalan kacatot, és tároljuk azokat szakadt zsákokban a padlás polcain, úgy vagyunk képtelenek megérteni, hogy van olyan szerelem, amit már nem kell őrizgetni, ki kell dobni.
Egy erős, független, sikeres nő gyakran egyedül próbálja megváltani a világot. Nem kér, nem szól, nem tesz utalásokat, nem mutatja gyenge oldalát. Mindent megold egyedül, mert rengeteg küzdelmet átélt már, megvívta a csatáit, mert meg kellett, hogy vívja azokat, hozott már egy sor áldozatot, és nehéz döntést. Kontrollt gyakorol a saját élete felett, és valahol egy jóleső érzés, hogy nem tartozik elszámolással senkinek, kiválóan menedzseli a saját életét, van kialakult jövőképe, ereje, ambíciója, hogy mindezt meg is valósítsa.
Egy férfi társasága még nem biztonság, ölelő karja még nem védelem, izzó tekintete még nem elkötelezettség. Pillanatnyi figyelme, érdeklődése csak lehetőség, fogadkozása talán elpukkanó szerelembuborék, és a kialakulóban lévő közös történet talán örökre befejezetlen, három pont csak a vége. Egy ideig még visszatérünk ahhoz a levegőben lógó mondathoz, hogy rendes, tisztességes befejező mondattal lássuk el a szomorú love storyt, aztán egy idő után feladjuk, mert elfáradt, és meghalt a mesénk, mielőtt megszületett volna. Tudni kell, mikor nyissunk szívet, mikor nyerhet oda bebocsájtást bárki halandó.
Az olcsóság előtt nem véletlenül tülekednek és hajtanak fejet a társtalanság szomorú szolgái. Hiszen gyorsan ható, tüneti kezelést kaphatnak magányukra és kiüresedett életükre. Néhány férfi azonban az önmaga értékeivel is tisztában lévő, valódi ragyogás kirakata előtt álldogál.
Nekem nem volt még emelt főm, amikor lecsengeni látszottál, nem éltem át katartikus érzést, nem voltam felszabadult, hanem inkább iszonyúan rémült. Bár elvettél mindent tőlem, ami a lelki és fizikai komfortérzetemet biztosította, mégis hálával tartozom neked. Tükröt tartottál elém, és nekem nem tetszett, akit ott láttam, meg kellett változnom, újjá kellett alakulnom, és újra széppé, méltóságteljessé kellett varázsolódnom.
Mert van úgy, hogy nem csak magunkat, női önbecsülésünket, önmagunkba vetett hitünket, önbizalmunkat kell újjáépítenünk, hanem mindezzel együtt egy romjaiban álló házat is renoválnunk kell. Ami valójában gyönyörű, csak összeroskadt, beleharapott az élet, szétzúzta az idő, de megérdemli, hogy újra szép lehessen, ha hiszünk benne. Ott van a poros, méltatlan, megalázott, elhagyatott felszín alatt a szépség, és az erő, csak elő kell hívni, nincs is más dolgunk.
Akármennyire is dívik az egyenjogúság, egy nő akkor érzi nőnek magát, ha nem kell mindig erősnek lennie, és mindenben egyedül döntenie. Nőnek akarják érezni magukat, és csakis egy erős férfi mellett lehetnek ízig-vérig nők. Persze mindez csak úgy lehetséges, ha végre képesek előtérbe helyezni, előre engedni a feminin oldalukat, és az irányítást a férfi kezébe adják. Meg kell tanulniuk engedni a saját, eddigi, látszólag jól működő hatáskörükből, előre kell tessékelniük a gyenge nőt, és engedni, hogy egy férfi valóban férfiként viselkedhessen mellettük.
Egy úrinő kérdez, és meghallgat. Kér, és megköszön. Nem nyomul, nem ír éjszakai sírós sms-t, és emelt fővel, méltóságát megőrizve elvonul onnan, ahol semmi keresnivalója. Úrinő nem beszél pénzről, nem fecsegi ki a partnereit, és takarékoskodik az emojikkal, a szívekkel pedig főleg.
Szív nélkül nem lehetsz gentleman, nem elegendő a villantott mosoly, a vasalt ing, és a túltengő tesztoszteron pedig nem a férfiasság csimborasszója. A mai férfi lehet jóképű, határozott, sármos, és intelligens, de sajnos csak pasi marad, ha jellemfejlődése során az úriemberség kritériuma lemaradt félúton. Tudod, van a pasi, a férfi, és az úriember. Úriembernek lenni pedig nem kiváltság, hanem döntés.
Kik azok a vigasztalhatatlan ragaszkodók? Akik az idejüket pazarlókhoz kötődnek, akik nem veszik észre magukat, és nem érzékelik, ideje szedelőzködni, és örökre hátrahagyni a nem megfelelő embert. Akik órákon át ragasztgatják a szanaszét tört szerelmet, holott tudják, hogy soha sem nem lesz már ugyanaz. Akik újra és újra régen megfáradt emberi kapcsolatokat élesztgetnek, és szólongatják azokat, akik úgy tesznek, mintha nem hallanának minket, és jó nagyot beintve tűnnek el a sarkon.
A férfinak nem a tökéletes kell, hanem az, aki érdekes. Egy érzelmileg is érett, igazi férfit nem hoz lázba egy álnőiességét bizonytalanul, affektálva, selypegve kommunikáló műnő, a külcsín lehet bármilyen tetszetős, mégsem önazonos. Amikor egy nő más akar lenni, mint aki valójában, azonnal megkapja a bizonytalan címkét, és ha egy nő bizonytalan, akkor gyenge is. És akkor már nem is olyan vonzó, mert könnyen bevehető a vára, pillanatok alatt megugorható léc, a férfi úgy érzi, nem is kell megdolgoznia a kapcsolatért.
Férfias férfiak igenis léteznek, de ahhoz, hogy valóban lássuk egymást, felszínre kell csalogatnunk a bennünk rejtőző nőt. Ha ugyanolyanok vagyunk elvész a játék öröme. Ha nincs vadász és vad, akkor a férfi nő kapcsolata, és a társkeresés elveszíti dinamikáját, izgalmát, unalmassá, válik, elillan belőle a fűszer, az izgalom, és cseppet sem jelent majd kihívást.
A lelki egészséghez valóban szorosan kapcsolódik az alkalmasság érzése, hogy szeretve és elfogadva létezhetek valaki mellett, és megérdemlem, hogy a karjaiba zárjon. Néhányan azonban sajnos olyan súlyos önbecsülési krízist élnek meg, hogy a párkapcsolattól terápiát várva érkeznek, ami helyrebillenti, majd szinten tartja megbicsaklott önbecsülésüket, izmosítja önbizalmukat, és szolgálja az anyaga, érzelmi, és szexuális komfortérzetüket.
Tedd magad vonzóvá olyan tulajdonságokkal, melyekkel ő nem rendelkezik, amire felkapja a fejét, és magától, győzködés nélkül mond igent. Tudd meg, mi kell neki, válj olyanná, amire egy férfi vágyik, legyél különleges, egyedi, amilyen csak nagy ritkán érhető el, és hidd el, nem kell hozzá hibátlan díszcsomagolás. Merj nő lenni! Ne akarj férfiasabb lenni nála, mert a legtöbb férfi még mindig olyan társat keres, aki azokkal a pozitív tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek belőle éppen hiányoznak.
Nem akarja folyton a „szeretlek” szót hallani. Megértette, hogy egy férfi gyakran nonverbális eszközökkel kommunikál, tettekkel mutatja ki ragaszkodását, szeretetét. A szerelem, szeretet, gondoskodás, és elkötelezett felelősségvállalás tettekkel történő kimutatása sokkal erőteljesebb és beszédesebb kell, hogy legyen, mint a szimpla szeretlek szó. A férfi, ha igazán szeret, akkor ott van, jelen van. Inspirál, felemel, átölel, védelmez, gondoskodik, elkísér, ottmarad, csupa olyan tett, ahol nincs helye a szónak.
Ha szeretjük egymást, beszélgetünk. Akkor megosztjuk negatív érzelmeinket, sírunk, panaszkodunk, kérdőre vonunk, magyarázatot várunk, és gondolkodás nélkül a másik arcába zúdítjuk sérelmeinket. Nem burkolózunk némaságba, nem hagyjuk, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, közöny-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet. Ha szeretjük egymást, akkor nem csak fizikailag vagyunk jelen, és nem csak futó, érzelemmentes, lélektelen együttlétekre futja.
A magányhoz szokott, és abban elégedetten, boldogan élni tudó ember fejlett önismeretre tett szert, megtanult felemelt fővel nemet mondani, és elsétálni. A nehézségekből, csalódásokból elsajátította a leckét, és már képes azt mondani, ebből is tanultam, és legalább megpróbáltam. Egy mentálisan erős ember számára nincs kudarc, csak visszajelzés.
Műmosoly, heves bólogatás, látszólagos együttműködés, ál-harmónia. Idegesítő csendek, szurkálódó beszólások, áskálódás, intrika, szarkasztikus ugratás, tőr a szívbe. Hogy te mennyire nem érted a humort! Csak vicceltem, most miért fújod fel ennyire? Mindent túlreagálsz. Ferdítés, púderezés, halogatás, szétmálló adott szó, elpukkanó szappanbuborék álmok, etetés, ígérgetés, ellenérvek visszadobása, folytonos kibúvó keresés.
A kötődéstől rettegő ember nem ver igazi gyökeret sehol, nem kapaszkodik teljes szívvel-lélekkel a táptalajba, csak olyan félgőzzel, hogy bármikor kiszállhasson, bármikor szakíthasson. Félig-kapcsolatokban él, és majdnem-szerelmeket él meg, közben ott cirkulál bensőjében a félelem; félelem az egyedülléttől, félelem az esetleges sérülésektől, a megalázottságtól és szégyenérzettől.
Bár egy kapcsolat nem önbizalomnövelő terápia, mégis egy igazi társnak óriási a felelőssége abban, hogy pozitív megerősítéssel, bókkal, dicsérettel, elismerő szavakkal, a szeretet és ragaszkodás kifejezőeszközeivel is táplálja a másik ember önbizalmát, érzelmi komfortérzetét. Egy nő minél pozitívabban látja önmagát, annál boldogabb a mellette álló férfi. De fontos megjegyezni: nem ő felelős a hangulatodért vagy az önbecsülésedért.
Egy arcba, egy személyiségbe belefeledkezni könnyű, és ösztönös cselekedet. De kitartó, és érzékeny odafigyelést igénylő munka ugyanezt a misztikumot fenntartani a kapcsolatban, évek múlásával is ugyanazt az arcot látni, szeretettel figyelni, szavakkal simogatni.
A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.
