Egy empatikus társ képes ráhangolódni a társának rezgéseire, ösztönösen, érzékenyen, és hitelesen olvas a szívben, megérti a testtartás, mimika, hangszín, gesztusnyelv üzenetét, hogy mindezek mit árulnak el az ő érzelmi állapotáról. Ez a fajta érzékenység, a helyes...

„Belőlem valaki útra vált / És én utána néztem / Jól van hát, menjen, tűnjön el / Az én jobbik részem /... Hosszasan nyújtózik minden út / Valahogy nincsen semmi úgy / Minden szó mástól eltanult / Mióta útra vált a jobbik részem / Győzni sincs kedvem nélküle /...

Akkor valódi és igaz a kapcsolódásunk, ha nem szűnik meg a kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, a figyelem, a folyamatos felfedező vágy egymás iránt, nem érezzük úgy, hogy az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, mindig jelen van....

Van-e jól működő kapcsolat konfliktusok nélkül? Ha konfliktusokat élünk meg a kapcsolatunkban, akkor azoknak feltétlenül negatív hatásai vannak? Hogyan kezelhetjük jól az ellentéteinket? Mi kell ahhoz, hogy ez ne gyengítse, hanem végső soron erősítse...

Sokan azzal az érzéssel érkeznek a viszonyba, hogy nem találták meg a megfelelő embert, senki sem volt elég jó, egyedül Ő, aki házas. Felmerül a kérdés: Talán nem önmagamat helyezem inkább a passzív, cselekvőképtelen pozícióba? Így akarom, ez a döntésem. De nem én...

A társam tükör, lecsupaszítva szemlélem benne önmagam, és a tükör nem hazudik, kegyetlenül őszintén megmutatja a gyarlóságomat, miben kell fejlődnöm, csiszolódnom, hol tartok odaadásban, szeretet adásában, elfogadásban, türelemben, az indulatok, a konfliktusok...

Túl sokat beszélünk a semmiről, agyalunk, analizálunk, vádaskodunk, gyanúsítgatunk, miközben semmi másra nem vágyunk közben, mint egy segítő, erőt adó érintésre, ölelésre, hogy a szeretett ember a karjaiba zárjon. A szavakkal gyakran csak üres csend-hézagokat töltünk...

Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy a kedves szavak mit sem érnek, hideggé, üresen kongóvá válnak, ha nincs mögöttük valódi, odaforduló, önzetlen figyelem, ám sokszor nem vagyunk elég türelmesek a szavakhoz, a valódi beszélgetéshez. Sokan utólag csodálkozással vegyes...

Nincs megnyugtatóbb hang az álomba szenderült gyermek szuszogásánál. Azoknak a perceknek az egyike, amikor minden a helyére kerül, és magától értetődő harmóniában van egymással, nincs zaklató gondolat, nincs mellkast szorító, bizonytalan holnap, messze a pirkadat....

A szerelmet, szeretetet lehet tartósítani? Lehet egyetlen embert szeretni egy életen át? Képes vagyok-e a hűség erényét gyakorolni, vagy a talpig nehéz hűség vasgúnyáját egyszer csak elhajítom? Onnantól kezdve két élet között lavírozok, mert olyan rövid az, és csak...

Amikor a bizalom megtörik, vagy sérül, ott zaklatott napok, feszült csendek jönnek. A kapcsolat teher lesz, hatalmi harcok helyszíne, csatamező. Közénk furakodik a bizalmatlanság, az ebből fakadó folytonos kontrolvágy. Ebben a mérgező folyamatban, sem a féltékeny fél,...